Andalúzia

Andalúzia Európa legdélibb csücske, amelyet Afrikától csupán a 14 km széles Gibraltári-szoros választ el. Nyugatról az Atlanti-óceán mossa partjait, keletről pedig a Földközi-tenger határolja. Kasztília-León után ez Spanyolország második legnagyobb tartománya: 87268 km2-es kiterjedésével az ország területének 17 százalékát foglalja el.
Andalúziában természetes tő csak elvétve akad, annál tobb viszont a folyók felduzzasztásával kialakított tó vagy víztározó rendszer. A száraz években jelentősen megcsappannak a készletek, és ilyenkor még az ívóvíz-fogyasztást is szigorúan korlátozzák.
A mediterrán Andalúzia Spanyolország legnaposabb része. A vidék évi átlagos középhőmérséklete 18-19 oC. A tartományban kevés a csapadék, néhol teljes a szárazság. Az átlagosan évi 600 mm csapadék főként ősz és tavasz között hullik. A Cabo de Gata vidékén évente nem hullik több eső mint 150 mm, s ez Európa egyetlen természetes úton kialakult sivataga.
Andalúziában nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre. A tartomány összterületének 17 százaléka áll természetvédelem alatt: 82 természetvédelmi területet alakítottak ki, s ezenkívül van itt még két nagy nemzeti park, valamint több kisebb is. A tengerparti sáv jellemző növényei az aleppói fenyők, a pínea, az agávé, a füge, az eukaliptusz, a leander, az olajfa, a gránátalma, a mírtusz és a különböző pálmafélék. A folyóvölgyekben gyakoriak a citrom- és narancsültetvények.

A tartomány fontos ünnepnapjai főként a katolikus egyház szentjeihez, azok neves napjaihoz, illetve egy-egy történelmi eseményhez kötődnek. Az általános érvénnyel megtartott egyházi ünnepek mellett az egyes tartományok és városok külön is ünnepelnek saját patrónusaik, szentjeik ünnepein. Színpompás látványosságot jelentenek a zarándoklatok, amelyek során a helyi (vagy távolabbi) kápolnákhoz, illetve templomokhoz járulnak a résztvevők. A februári cádizi karnevál fő eseményei a humoros, játékos énekversenyek. A húsvéti nagyhét ünnepségeit, körmeneteit elsősorban Sevillában, Málagában vagy Granadában érdemes megtekintenünk. Érdekes színfoltja az andalúz ünnepi kalendáriumnak a Jerez de la Frontera-i lovasparádé májusban, amikor a színpompás felvonulás mellett a híres-neves lovasiskola is megtartja éves bemutatóját.

Az andalúzok - főleg nyáron - késő este étkeznek kiadósabban, amikor a hőség már alábbhagyott. Napközben inkább kis adag ételeket vagy könnyű fogásokat esznek: ezek többnyire saláták, hideg levesek, illetve halételek. Télen korábban vacsoráznak és tartalmasabb, általában meleg étkeket fogyasztanak. Andalúzok kora délelőtt reggeliznek és későn, délután három, vagy akár négy órakor ebédelnek. Az étkezés számukra a társadalmi érintkezés egyik fő alkalma.
Az andalúz konyha egyik fontos fűszere a sáfrány. A borok után a sonka játssza a legfontosabb szerepet az andalúz gasztronómiában. Az Ibériai-félszigetnek ez a déli vidéke a fritura (bő olajban sült apró hal- és rákfélék) hazája. Tipikus spanyol előétel a tortilla. A külföldiek körében legismertebb spanyol főétel a Valenciából származó paella. A desszertek a leginkább arab hagyományokat tükröznek: fő alapanyaguk az ánizs, a fahéj, a szezámmag, a mandula és a méz. Ennek köszönhetően a sütemények nagyon édesek.
Sevilla nevezetességei közé tartozik az itt termesztett olívabogyó, amelyet fokhagymával, kakukkfűvel, valamint édesköménnyel tesznek el. Az óceán partvidékén természetesen a "tenger gyümölcsei" jelentik a kulináris élvezeteket. Málagában érdemes megkóstolni az olajban sült apró szardellát (boquerones fritos).
Étlapról történő választáshoz kérjük a pincér segítségét. Előírás, hogy Spanyolországban minden étteremnek kínálnia kell napi menüt. Ezt meg is teszik, ami többnyire azt jelenti, olcsón juthatunk hozzá a finomságokhoz, de akadnak vendéglátóhelyek, ahol a menü drágább, mint a benne szerepelő egyes ételek összesített ára! Illik borravalót is adni.

Andalúzia és Sevilla tartomány fővárosa a Guadalquivir bal partján, egy termékeny síkság közepén fekszik. Klímája már-már forró: a város Guadalquivir "katlanjában" fekszik, ahol nyárom nemtirkát 40 oC-ot mérnek!
Sevilla egyetemi város és érseki székhely. Madrid, Barcelona és Valencia után az ország negyedik legnépesebb települése. Sevilla jelentős közlekedési csomópont: fontos főutak találkoznak itt, rendelkezik folyami és tengeri kikötővel, repülőtérrel, de itt van a várost Madriddal összekötő spanyol szupervasút, az AVE végállomása is.
A város neves művészeket adott a világnak (pl.: Pacheco, Velázquez, Murillo, Herrera). Számos művészt ihletett meg: itt játszódik Bizet Carmenje, Rossini Sevillai borbélya, Mozart Don Giovannija és a Figaró házasság cselekménye.
Sevilla bővelkedik világhírű műemlékekben: a Katedrális felkeresése a városnézés "kötelező programpontja", az Alcázart és a Tőzsdepalotát az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.
Ünnepei sorából kiemelkednek a nagyhét látványos körmenetei, valamint az áprilisi vásár- és ünnepségsorozat gazdag programjai.

Cádiz az azonos nevű tartomány 158.000 lelket számláló fővárosa, püspöki székhely, emellett Spanyolország egyik legjelentősebb kikötője, jelentős hajógyártással.
A helyiek csak "Una tacita de plata" ("ezüstcsészécske") néven becézik a Cádizi-öböl partján fekvő fehér várost, amely akár sziget is lehetne, ha a szárazfölddel összekötő földnyelvet átvágnák. A településnek helyet adó, kagylómészkőből épült félsziget 9 km hosszú, Cádizt így tenger veszi körül, s történelme, legendái is ahhoz kötődnek. A város környéke, azaz a Cádizi-öböl jelentős része természetvédelem alatt áll. A kiterjedt vegetáció a vizi növényektől a part menti erdőségekig terjed. Ebben a mocsárvilágban sok költözőmadár fészkel. Számos fontos vízbenélő és szárazföldi faj mellett kiemelkedő jelentőségű a kaméleonpopuláció is.
Cádiz éghajlata előnyös, a hőmérsékletingadozás nem mutat szélsőségeket. A városban jóformán két évszak, a tavasz és nyár váltakozik, a tél, a hó ismeretlen fogalmak az itteni lakosok számára.
A város neves szülötte a híres spanyol zeneszerző, Manuel de Falla.

Az 503.000 lakosú város a Costa del Sol központja, tartományi és püspöki székhely.A MOntes de Málaga lábánál terül el, keletről a Punta de los Cántales, nyugadról a Torre de Pimentel karéjozza. A város közepén áll a 130 méter magas Gibralfaro. Az Óvárost nyugatról a keskeny Guadalmedina folyó határolja.
A folyócska nyugati oldalán helyezkedik el az ipari negyed, és itt van a főpályaudvar is. Málagától nyugatra terül el a város vegája, a Hoya de Málaga. Itt főként narancsot, fügét, banánt, cukornádat, gyapotot termesztenek. A város azonban főleg mazsolájáról (pasas) és kitűnő boráról nevezetes, amelyet már a mórok is kedveltek.
Nemzetközi repülőterét évente csaknem ötmillió turista veszi igénybe útban a Napos-partra. Kikötője Barcelonáé után a második legfontosabb az országban.
A vidék enyhe klímájának - nem utolsósorban az évente 300-nál is több napsütéses napnak - köszönhetően Málaga a Costa del Sol központjává lépett elő.
A málagai ünnepek közül kiemelkedően fontosak a nagyheti szertartások és körmenetek, az augusztus 1-9. között megrendezett vásár- és ünnepségsorozat, valamint az októberi Picasso-ünnepségek.

Quién no ha visto Granada no ha visto nada (azaz: "Aki nem látta Granadát, az nem látott semmit").
A 260.000 lakosú Granada kulturális és gazdasági központ, tartományi és püspöki székhely.
A Genilbe torkolló Darro folyó partján 669 méteres magasságban elterülő, festőien szép fekvésű város három dombra épült: ezek közül a Torres Bermejas a legmagasabb, utána az Alhambra dombja, majd az Albaicín következik.
Granada egyetemét 1531-ben V. Károly alapította. Ez Spanyolország harmadik legnagyobb universitasa: fakultásain évente több mint 50.000 hallgató tanul.
A város gasztronómiai kínálatából érdemes kiemelni az alpujarrasi sonkát és a tortilla sacromoner nevű különlegességet.
Granada ünnepei és rendezvényei sorából kiemelésre érdemesek:
- január 2.: a Katolikus Királyok bevonulása,
- február első vasárnapja: a város védőszentjének, Szent Cecilnek az ünnepe búcsúval egybekötve,
- május első hétvégéje: a Kereszt ünnepe,
- május vége és június közepe között a Corpus-ünnep, majd ennek folytatása, az egy hétig tartó feria,
- június vége, július eleje: többnapos nemzetközi zenei és táncfesztivál.

Neve vörös erődöt jelent - talán, mert falai vöröses fényben ragyognak a napsütésben. Az európai uralkodók kastélyai ehhez képest rideg börtönök, zordon várak voltak. Az Alhambrában a lépték emberi, a víz és a növényzet a lakás szerves tartozéka. A fedett tér nem határolódik el élesen a patiók narancs- és mirtuszillatú világától. Az Alhambra évente mintegy kétmillió látogatót vonz, ezért a mór palotákba csak korlátozott számú látogatót engednek be. Gondoskodjunk belépőnkről idejében. A felsorolt, korlátozottan látogatható épületrészekben összesen 30 percig tartózkodhatunk. Hogy mikor léphetünk be az Alhambra e részeibe, jól láthatóan feltüntetve szerepel a jegyünkön. Ha ezt az időpontot lekéstük, nem nyerünk bebocsátást, de ennél az időpontnál korábban sem engednek be.

170.000 lelket számláló, egy dinamikusabban fejlődő város a tartomány fővárosa, valamint az Almería-öböl névadója. A város jólétét kereskedelmi kikötője alapozta meg. Éghajlata kedvező: télen 13, nyáron 24 oC a középhőmérséklet, és évente 3100 napsütéses órát regisztrálnak a statisztikák. Látványosságban nem különösebben bővelkedik a város, bár a városképet két festői szépségű vár is uralja. Mindazonáltal érdemes sétát tennünk Almeríában, hogy felfedezzük sok rejtett értékét.

307.000 lakosú tartományi főváros és püspöki székely a tengerszint felett 119 méter magasan fekszik a Sierra de Córdoba déli lábánál. Sevillánál és Granadánál jóval csendesebb és nyugodtabb város a Guadalquivir kanyarulat köré épült.
Córdoba mindmáig megőrizte mór jellegét. A főbb nevezetességek megtekintése után érdemes sétát tenni az óváros zegzugos sikátoraiban, parányi terein. Pillantsunk be a fehérre meszelt, erkélyes hőzak barátságos belső udvaraiba, a patiókba, melyek azulejo-díszítése, virágai feledhetetlen látványt nyújtanak és az andalúz körút elmaradhatatlan élményeit jelentik. Térjünk be Córdoba ezüst- és bőrdíszműves műhelyeibe, amelyek a kézműves mesterségek ősi múltját idézi.

Mindössze 6,5 km2 kiterjedésű földnyelv az Ibériai-félsziget egyik legdélibb csücskében fekszik, de nem Spanyolország része, hanem brit koronagyarmat. A spanyol szárazföldhöz csupán egy keskeny földnyelvvel kapcsolódik. Gibraltár lakossága vegyes: angol, spanyol, portugál, marokkói és más nemzetiségű bevándorlók tarkítják az utcaképet. Komoly bevételi forrást jelent az idegenforgalom és a bélyegárusítás. Gibraltár kedves jelképe a kolóniában élő majmok. A háziasított fajtája minden félénkség nélkül közelítik meg a turistákat, és szemtelenül kéregetnek. (Vigyázzunk, mert nem elég, hogy harapnak, de lopnak is!). Bár etetésük hivatalosan tilos, ez senki sem tartja be.

Kérjük érdeklődjön a papillon@papillonutazas.hu e-mail címen, vagy nyomja meg az AJÁNLATKÉRÉS gombot.